Az idei ősz papír halmazok között köszöntött ránk a Felső-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesületnél, a pályázat beadási időszak derekán, ügyfelek telefonhívásai közepette, mégsem volt kérdés, hogy a tavalyi túránknak idén lesz-e folytatása.
„És melyik részt járjátok be ma?” – hangzott a kérdés valamelyik délután
„Az egészet!” – Szólt a válasz kissé bizonytalanul és útnak indultunk biciklivel, vízműves szalagokkal, túraútvonal táblákkal, drótokkal és egy nagyadag lelkesedéssel. Persze a táv feléig sem jutottunk el, a tavalyi útvonalat tökéletesíteni szerettük volna, a módosítások miatt nekünk is keresni kellett az utakat. Útkeresés közben volt, hogy biciklit szereltünk, volt hogy pár kilométeren vissza kellett szedni a már felkötött szalagokat, volt hogy kutyák miatt fordultunk vissza s volt, hogy amiatt, mert a patak rossz oldalán indultunk el.
Szóval akkor még egy kör.
Másnap újra jelöltünk a következő szakaszon, már autóval és forró teával bővítve a felszerelést, harmadik napon – mert harmadik is volt – végig szaladtunk a maradék szakaszon hátizsák és tea nélkül 15-15 szalaggal és két táblával, valamint az előző napokon megszerzett rutinnal.
Péntek este jelvények beszerzése, szombat este itiner nyomtatás. És várakozás a vasárnap reggelre.
A túra természetesen nem csak jelekből, itinerekből és jelvényekből áll. A térségben élők már nyáron kérdezgették, hogy lesz-e idén túra, mert tavaly jó volt és idén is szeretnének ott lenni a rendezői csapatban. Így a DAKÖV-től újra kaptunk szalagot, az Akác Tanyáról friss finn cipót, Hernád Község Önkormányzatától hagymát, disznózsírt, teát és a lelkes csapatukat, akik bíztatták a túrázókat a vadászháznál, Pusztavacs Község Önkormányzata sátrakkal, zsíros kenyérrel, forró teával és szintén lelkes segítőkkel járult hozzá a sikerhez, az örkényi Huszka Hermina Általános iskola pedig ebédlőjét és mosdóját biztosította a fáradt célba érőknek pár perc pihenésre és felfrissülésre.
Vasárnap reggel már két túrázó melegedett a Dabas Motelben mikor oda értünk sötétben, hidegben, csöpörgő esőben. Kicsit úgy éreztem, csoda lesz, ha bárki ilyen időben a Felső-Homokhátságot választja a jó meleg szoba helyett vasárnap reggel. Szerencsére több mint nyolcvan túrázó vágott neki és teljesítette a távok valamelyikét, külön elismerés jár mindegyikőjüknek, hogy a „Kíváncsiságuk úrrá lett rajtuk”, és elindultak, ahogy egy idős bácsi fogalmazott a rajtban. Elismerés volt rendezői oldalról, hogy több ismerős arccal, névvel is találkoztunk, hogy újra itt voltak az örkényi iskolások, s mellettük Inárcsról is nagy létszámú diákcsapat indult útnak az esőben. Nagy meglepetés volt mikor fél 9 körül 5 autó állt meg a Motel előtt és hátizsákos, jókedvű sportolni vágyók rohamozták meg a rajtállomást.
Végül is ennyi volt a mi dolgunk. A többiről a Felső-Homokhátság gondoskodott. Az Alföld végeláthatatlan rónasága, a Vizitündér tó hullámzó vize és nádasa, a pusztavacsi erdő, Az ország közepe, a fiatal akácosok mind-mind erővel, élményekkel töltik fel a testet és lelket egyaránt.
Köszönjük! Kinek a segítséget, kinek a részvételt. Jövőre újból szalagozunk, szervezkedünk, jó időt rendelünk és szeretettel várunk mindenkit, aki egy kis tartalmas kikapcsolódásra vágyik a hétköznapokban.
Folytatás következik: 2012. október 21-én.
Czuprák-Susán Ivett
projekt menedzser
Felső-Homokhátság Vidékfejlesztési Egyesület
