| Az én falum az elmúlt évtizedekben nem tartozott Gárdonyi gyakran kiadott művei közé, pedig a századforduló idején az író egyik legnépszerűbb könyve volt. A kötet voltaképpen egy novellafüzér. |  |
Történetei, életképei hol derűsek, hol komorak, egyszer-egyszer tragikusak vagy anekdotikusak, de mindegyikből sugárzik az író, a hajdani néptanító emberismerete, embersége, sugárzik a falun élők soha ki nem mondott, de érzékelhető szolidaritása és hagyománytisztelete. Maga az élet, mint érték, az írások vissza-visszatérő háttere. Érték, amit becsülni és tisztelni kell, érték, amit csak ideig-óráig ronthat meg egy-egy vélt vagy valós ok, érték, mely a mai olvasó szívében is tiszteletet ébreszt hajdan élt elődeink iránt.
1922-ben nagy port vert fel az antwerpeni brit konzul látogatása, aki azért jött Magyarországra, hogy személyesen megköszönje Gárdonyi Gézának a kellemes perceket, melyeket e könyv olvasásakor átélt. A diplomata ugyanis egy korábban hallott népdal hatására megtanulta nyelvünket, s az első könyv, amit magyarul elolvasott, az Én falum volt.
A korabeli lapokban megjelent jellemzése nyolc évtized távlatából is a legjobb ajánlása a műnek:
"Éreztem e kötet olvasásakor, hogy a sorokban eljutottam egy nemzet lelkének látásához. Éreztem, hogy e könyv több, mint írás. Ez a könyv a magyar nép keménylapokba szorított szíve, melyben az Alföld derűje mosolyog, s az ezeréves szenvedés fájdalma sír…"
[stom]
