A magyar történelmi emlékezet Szent Istvánt nemzeti múltunk legnagyobb alakjaként tartja számon. Nevéhez nem pusztán a magyarság keresztény hitre térítésének véglegesítése kötődik, és amiért 1083-ban a római katolikus egyház szentjei közé is emelte, hanem a keresztény magyar királyság formai megalapítása és jogi, politikai kereteinek kiépítése is.
Gyakran megfordul a fejünkben: mi lett volna, ha…? A sok lúd disznót győz elve alapján bedaráltak volna minket a nyugati országok? … vagy az a forgatókönyv vált volna valóra, amit az István, a király című rockoperában vizionál a táltos? Mohácsnál győztünk volna? Dózsa lett volna György királyunk? Rákóczi meghódította volna a világot és Kossuth-tal valóra vált volna a dunamenti köztársaság? Már soha nem derül ki.
A keresztény állam megalapításával megteremtődött azonban az egyensúly, ha meg nem is szűnt a háborús fenyegetés (a középkorban az nem volt szokás, vagy ha mégis, nagyon rövid ideig tartott), külpolitikai szempontból sokkal békésebb időszak következett. Ez persze lehetőséget adott a pogánynak mondott emberek megtörésére és évezredes kultúránk vívmányainak eltörlésére. Megmaradtak azonban a magyarok, akik keresztényként, titokban sokszor kicsit még pogányként, őrizték magyarságukat, nyelvüket és kultúrájukat.
A főterünkön álló emlékmű talapzatán két szó áll: Hazádnak rendületlenűl. Azt kívánom, hogy itt, Magyarországon, azon belül pedig Hernádon, úgy tudjunk együtt élni, hogy a Szózat szavait váltsuk mindig valóra.
Isten éltessen, Magyarország!
Zsírosné dr. Pallaga Mária
polgármester
