Három órás gyaloglás után értük el az ősi Kőrösi úton a pótharaszt-pusztai templomot, amely történelmi gyalogtúránk célpontja volt. (A templomról bővebben: itt.) Ahogyan az igazi vándorok is, ott letelepedtünk és jóízűen elfogyasztottuk a magunkkal vitt elemózsiát.
A mintegy 40 főből álló csoport délután 2 órakor vágott neki a 25 km-es távnak. Az út során többször megálltunk egy pillanatra, hogy a legfontosabb történelmi tudnivalókat megosszuk egymással. Volt, aki jobban, volt, aki kevésbé jól viselte a gyaloglással járó megpróbáltatásokat (bár az Akác-tanya előtt még nagyon frissen futottunk az eső elől). Szerencse, hogy velünk volt Svébis Józsi és a két lova, no meg a kocsi, így azok, akik fájlalták a lábukat, felkapaszkodhattak egy kicsit pihenni.
Az ember azt hinné, hogy fáradtan nem azon jár az ember esze, hogy hová fog legközelebb elgyalogolni, de nem így van! A 20 km táján már arról beszéltünk, hogy a június végi történelmi gyalogtúrát hogyan fogjuk megszervezni. A gyalogosok előörse 20 órakor, a sereghajtók 20.15-kor érték el a célt. Fáradtak voltunk, de boldogok és elszántak a folytatásra.
A júniusi túra időpontjáról, célállomásáról ezen a helyen és a szokásos módokon tájékoztatjuk az érdeklődőket. Köszönjük, hogy velünk tartottak, velünk tartottatok!
A többi fotót a képtárban tekinthetik meg.
Ellkészült a mozgókép is.
