Szeptember 12-én megható és szeretetteljes ünnepség keretében a Képviselő-testület díszpolgári címmel tüntette ki Zsadányi Lászlónét, Hernád község polgármesterét.A díjat egész életművéért ítélte oda neki a testület. Mindennél többet elmond Hernád hatodik díszpolgáráról az a beszéd, amelyet dr. Fodor István mondott el az ünnepségen, s amit oldalainkon a továbbiakban változatlan formában, teljes egészében közlünk.
Az eseményről készült képeket a galériában tekinthetik meg.
Tisztelt Képviselő-testület! Kedves Vendégek!
A múlt héten alpolgármesterünk, Pallaga Marika felhívott telefonon, és a képviselőtestület nevében arra kért, hogy díszpolgári címének adományozása alkalmából méltassam Zsadányi Lászlóné közéleti munkásságát. Rendkívüli megtiszteltetésnek tartom, hogy egy általam nagyra becsült ember eredményekben, sikerekben gazdag pályafutásáról van lehetőségem szólni. Ezért gondolkodás nélkül igent mondtam a felkérésre.
Zsadányi Lászlóné első generációs diplomás, tanár. Életútja a Szabolcs-Szatmár –Bereg megyei Tiborszállásról indulva a Nagyecsedi Gimnáziumon és a Szegedi Tanárképző Főiskolán át vezetett Hernádra. Beszédemre készülve férje, Laci sok mindent elmondott nekem Ica gyermekkoráról. Az elhangzottak alapján bizonyára megalapozott a következtetésem, hogy a munka szeretete, embertársainak megbecsülése és az emberi tisztesség a megélhetésüket kétkezi munkájukkal biztosító szülők példája nyomán rögzültek benne. Mindig nagyon ragaszkodott hozzájuk, büszke volt rájuk, és ma is nagy szeretettel ápolja emléküket. Talán még azt is elárulhatom, hogy Icát, bár mindig csodálattal nézte, amint édesanyja fürge ujjaival terelgeti a varrógépen a sok szép színes szoknyának, blúznak valót jobban érdekelte a tudomány, minthogy ellesse édesanyjától a szabás-varrás mesterfogásait. De ennek meg is lett az eredménye, hiszen általános iskolában és gimnáziumban is végig kitűnő tanuló volt.
Az érettségi után felvételt nyert a Szegedi Tanárképző Főiskola orosz-történelem szakára. Már itt tanúbizonyságot tett kezdeményező készségéről. Első év után, egy nyári táborban fogadást kötött leány évfolyamtársaival, hogy meg meri szólítani azt a jóvágású biológia szakos fiút, akin az összes lány szeme megakadt. A fiatalembert Zsadányi Lászlónak hívták, Ica traubiszódával kínálta, s úgy tűnik, az üdítőital, no meg persze a bájos arc és egy kacér mosoly elég volt ahhoz, hogy Laci elveszítse a fejét. A folytatáshoz a végeredmény ismeretében nem kell sok fantázia.
A főiskola elvégzését követően, 1972-ben, az augusztusi esküvő után egy szimpatikus pedagógus házaspár költözött be a hernádi szolgálati lakásba és kezdte meg tanári pályafutását az általános iskolában.
Aki itt élt a 70-es évek első felében Hernádon, az tudja, hogy önmagában a falu látványa, ha valaki végigment rajta, vagy komfortfokozata egy idegen emberben nem keltette azt az érzést, hogy ezt álmodta meg magának. A Zsadányi házaspár esetében a mérleg másik serpenyőjébe került a kellemes munkahelyi atmoszféra, az akkori igazgató, Hrubos József megnyerő személyisége, az emberileg és szakmailag is kiváló kollégák, valamint a hernádi emberek nyitottsága, befogadó szeretete és nem utolsó sorban segítő készsége. Így a Zsadányi házaspár hernádi életének első évei a maradás vagy továbbállás dilemmájában teltek. E tekintetben a döntést elodázták a fészekrakás elfoglaltságai és nem utolsó sorban a lányok, Melinda és Edina születése, 1974-ben, illetve 1976-ban.
1984-ig tanítottak mindketten a hernádi általános iskolában, és az idő múlásával egyre ritkábban, sőt, ezen időszak második felében már egyáltalán nem merült fel bennük a távozás gondolata. Az otthonteremtés egymást követő eseményei, a baráti kapcsolatok alakulása, a gyermekek növekedése fokozatosan alakították ki azokat a kötődéseket, amelyek ma már gyökerekként kötik ide őket. Érdeklődéssel figyelték a falu életét, arról véleményük volt, és ha módjukban állt, nem csak elmondták azt, hanem képesek voltak tenni is a faluért. Ebben a tekintetben Ica egész későbbi életét befolyásolóan döntő mozzanatnak bizonyult, hogy az örkényi székhelyű, de Táborfalva , Pusztavacs és Hernád községeket is magába foglaló közös tanács tagjává választották.
Így nem volt előzmények nélkül, hogy 1984-ben, amikor Hernád község kivált a közös tanácsból, Őt választották meg tanácselnöknek. Ez a megbízatás akkor óriási kihívást jelentett volna akár évtizedes jártassággal rendelkező tanácsi vezetőknek is. A feladat nehézsége nem elsősorban abban rejlett, hogy az országban példa nélkül álló volt egy település kiválása egy közös tanács kötelékéből, tehát meg kellett teremteni az önálló munka szervezeti, személyi és költségvetési feltételeit, biztosítani az intézmény-fenntartási, igazgatási és fejlesztési feladatok folyamatosságát. Ez sem volt sétagalopp. Az igazi kihívás azonban a község gazdasági, társadalmi adottságaira származtatható vissza.
A Hernádi termelőszövetkezet a 80-as évek elejére, az akkor megvalósított beruházásai révén is az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági üzemévé vált. Olyan infrastruktúrák pl. földgáz, crossbar telefon kiépítése vált szükségessé, amelyek ak
koriban Magyarországon egy lélekszámban Hernád méretű település számára elérhetetlenek voltak. Ugyanakkor a háztáji gazdaságokban folytatott tevékenység eredményeként a hernádi családok már a 70-es évektől olyan jövedelemre tettek szert, amelyből képesek lettek volna megfizetni egy komfortosabb, kényelmesebb lakókörnyezet kialakulását. A szövetkezet százszámra foglalkoztatott olyan szakembereket, akik korábban városi életkörülményekhez szoktak, és megtelepedésükhöz a városival azonos komfortot vártak a falusi környezetben. Így aztán, amikor kiderült, hogy a falu szélén, a baromfifeldolgozó üzemben ott lesz a gázvezeték, az emberek azt mondták, a falu építse tovább és legyen minden házban gáz. Amikor kiderült, hogy a termelőszövetkezet központjában a kőkorszaki kurblis telefont rövidesen felváltja a crossbar rendszer, az emberek azt mondták, hogy vigyük tovább, és legyen minden házban ilyen telefon. És amikor az emberek azt mondták, hogy legyen az iskolának tornaterme,
akkor nem lehetett arra azt mondani, hogy nincs rá pénz. És amikor egyik kívánságunk teljesült, mindig volt újabb szükséglet, hogy legyen új orvosi, fogorvosi rendelő, ügyelet, megfelelő hely a védőnőknek, figyeljünk a gondoskodásra szorulókra, öregekre és hátrányos helyzetű gyermekekre, legyen közbiztonság, jó közvilágítás, aztán legyen vezetékes ivóvíz, csatorna, járható úthálózat. Közben persze látványosan nőtt a falu lélekszáma, tehát kellett új óvodai férőhely és iskolai tanterem, majd lett az oktatási intézményekben a jövőt előre vetítő, környezetbarát, olcsó
fűtés. Aztán, mint ahogyan azt minden család teszi a saját portája körül, ha megteremtettük a kívánt komfortfokozatot, kezdjük el csinosítani lakókörnyezetünket. És legyenek a szabadidő eltöltésének közösségi terei, alakuljanak civil szervezetek, lehessen sportolni, zenét, táncot tanulni, és legyen internet.
Mindaz, amit felsoroltam, az elmúlt 26 évnek sűrítménye, esszenciája. Hernád egy lakható, szerethető, vonzó, település lett, lélekszáma az 1990-es 2800 főről mostanra
50 %-kal, 4200 főre gyarapodott.
Közben persze nagyot változott körülöttünk a világ, az a jogi és gazdasági környezet, amelyben mindezt meg lehetett valósítani. Mindenek előtt a településfejlesztés rendszerében történt alapvetően szemléleti változás. 1990 után, még inkább, 1996-tól, a területfejlesztésről szóló törvény hatálybalépését követően a térségi szemlélet és a pályáztatási rendszer vált meghatározóvá. Ebben a rendszerben azok a települések boldogultak igazán, amelyek optimalizálni tudták, hogy fejlesztéseiket mikor egyedül, vagy mikor más településekkel, és ha igen, akkor egy vagy több községgel, vagy éppen az egész kistérséggel együttműködve érdemes megvalósítani? Több település közös fejlesztései során a siker záloga, hogy azok vezetői szót értsenek egymással. Az Ország Közepe Kistérségi Társulásban /leánykori nevén OKÖT/ tíz település polgármestere ül a tárgyalóasztalnál. Ebben a körben az együttműködés lehetősége, egyszersmind kényszere mellett teljesen normális dolog a versenyszellem megjelenése, a képviselt községek sajátos szempontjainak érvényesítése, s ha nem is normális dolog, de elkerülhetetlen, hogy időnként pártpolitikai érdekek, netán személyes konfliktusok is tetten érhetők az egyeztetések során. Az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a tíz község 1995-ben, a Társulás megalakulásakor úgy határozott, hogy annak elnökét és alelnökét kétévenként felváltva adja a térség öt északi, majd öt déli települése. Ez a rendszer egészen 2002-ig működött, azóta az elnöki szerepkört folyamatosan Zsadányi Lászlóné tölti be, mert polgármester kollégái rájöttek, hogy Ica nem csak szót tud érteni mindenkivel, hanem azt is el tudja érni, hogy olyanok is szót értsenek egymással, akik azt nélküle nem tudnák megtenni. Ettől aztán az OKÖT olyan jól működik, hogy megyei, regionális vagy éppen országos területfejlesztéssel foglalkozó szakmai konferencia ma már nem múlik el anélkül, hogy ne kérnék fel előadásra, az itt folyó munkát mintegy példaként bemutatva a mi kistérségünk képviselőjét, rendszerint az elnökét.
Zsadányi Lászlóné a kistérség határain túl is szolgálta a közjót. 1990-től 2009. dec. 31-ig tagja, képviselője volt Pest megye Közgyűlésének. Elnökként és alelnökként dolgozott a Környezetvédelmi Bizottságban, valamint az Önkormányzati és Területfejlesztési bizottságban. Környezetvédelmi Bizottsági elnökként döntő szerepe volt Pest megye környezetvédelmi programjának elkészítésében, és vezetésével a Bizottság motorja és kezdeményezője volt a megyében a parlagfű elleni védekezésnek.
Kedves Vendégek! A harmincas évei elején 1984-ben járó fiatal tanácselnök asszony számára kihívást azok az elvárások jelentettek, amelyek akkori jövőképünk alapján egyáltalán megfogalmazhatóak voltak. Meggyőződésem, abban az időben nem volt Hernádon olyan ember, aki akkor három évtizedre előre látta volna a település fejlődésének lehetőségeit, ahogy széles e hazában nem volt ember, aki előre látta volna az azóta történteket. De ki merem jelenteni, mindaz, ami Hernádon, vagy ami akár a szomszédos településekkel összefogva, akár a kistérségben, de Hernád érdekében is az elmúlt 26 évben megvalósult, azon állt vagy bukott, hogy a pedagógusból tanácselnökké avanzsált fiatalasszony akkor, és később az idő múlásával, a követelmények, lehetőségek változásával is lépést tartva képes lesz-e megbirkózni ebben az összefüggésrendszerben a maga szerepével. Nos, az eredmények önmagukért beszélnek, és azokban Ica érdemei elévülhetetlenek. Állítom ezt azért, mert egy település akkor tud jelentős fejlesztéseket megvalósítani, ha az úgy működik, mint egy alkotó közösség, amelyben a lakosság, a civil szervezetek, a vállalkozások, valamint az önkormányzat, élén a polgármesterrel egymással kölcsönhatásban fogalmaznak meg szükségleteket, mérnek fel lehetőségeket és vesznek részt a döntést előkészítő folyamatban, majd azt követően a megvalósításban. Valószínűnek tartom, hogy az emberek mindenütt egyformák, így az, hogy a település valóban alkotó közösségként tud-e működni, az önkormányzaton, mindenekelőtt a polgármesteren múlik.
Nos, a mi polgármesterünkön nem múlott. A 26 év közös alkotómunka és annak eredményei a tanúság tételei annak, hogy Ica kiváló menedzser, kreatív és kezdeményező. Átlátja munkájának egész feltételrendszerét, tudja a dolgokat önálló építőkockákra bontani, s azokat térben és időben egymáshoz illeszteni. Meg tudja különböztetni a lényegeset a lényegtelentől. Nyitott az új befogadására, és nyitott az emberek véleményének meghallgatására. Az emberek hallgatnak rá, mert hitele van a szavának. De hiteles csak ez lehet, aki tisztességes, erkölcsileg feddhetetlen. Ica felkészült, vitaképes és kitartó, amikor elhagyja a falú határait és a mi közösségünk érdekeiért kilincsel. Mégis az a véleményem, hogy kiemelkedő vezetői adottságai mellett, vagy, rangsorban éppen azok előtt, legnagyobb értéke emberi nagysága. Nyílt szívű, közvetlen ember, olyan a kisugárzása, hogy az ügyes-bajos dolgaival Őt felkereső ember három mondat után úgy érzi, hogy már nagyon régóta ismeri, és maradéktalanul megbízhat benne. Végtelenül szerény, aki sokkal többet adott a köznek, mint amennyit elvárhattunk Tőle, és sokkal kevesebbet fogadott el ezért, mint amennyit megérdemelt volna. Személyisége példaként állítható mindenki elé, akinek bármilyen szinten az lenne a feladata, hogy a közjót szolgálja. Zsadányi Lászlóné olyan ember, amilyeneket, vagy éppen Őt magát szívesen látnánk országos vezetőink között, akár a parlamentben a képviselők között. Meg lett volna a lehetősége, hogy ilyen megbízatás eléréséért is megméresse magát, de volt elég bölcsessége és tisztessége, hogy nem hozta meg azokat, az elveivel össze nem egyeztethető kompromisszumokat, amelyeket ennek fejében elvártak tőle.
Zsadányi Lászlóné munkájának elismeréseként a Köztársasági Aranykeresztet vehette át Göncz Árpád államfőtől 1995. március 15-én a Parlamentben. Az önkormányzati miniszter kitüntetését 2008-ban kapta meg, a kistérségben végzett munkájáért járó elismerést 2010-ben polgármestertársaitól vehette át. A mai naptól Hernád község díszpolgárát is tisztelhetjük személyében. Mindezek olyan elismerések, amelyekre bárki büszke lehetne. De ismerem annyira Icát, hogy tudjam, számára az igazi értékmérő a hernádi emberek megítélése. A mai napra készülve megkérdeztem az utcán embereket, hogy szerintük mit mondjak ma itt Zsadányi Lászlónéról. Azt hiszem, a tényleg sok dicsérő jelző mellett a legfrappánsabb válasz az volt, amikor valaki azt mondta, hogy „maradhatna még, Őt ismerjük.”
2006-ban történt megválasztását követően Ica bejelentette, hogy ez lesz utolsó polgármesteri ciklusa. Mindannyian tudtuk, hogy ha Ő kimondta, akkor az úgy is lesz. Nagyon szép örökséget hagyott ránk. Nekünk a falunkat, így ahogy van, leendő utódjának pedig egy lécet, amit nagyon magasra tett. A falu első polgáraként minden próbatételen jól vizsgázott, és erről, ahogy tanulmányai során, most is a színjeles bizonyítvány tanúskodik.
Ica, maradhatnál még, mert ismerünk Téged. De megértjük döntésedet, mert tudjuk, hogy így is boldog ember leszel. Ha végigmész a falun, szinte minden lépésnél az a jóleső érzés tölthet el, hogy közöd van hozzá és büszke lehetsz arra, amit itt végeztél. Ha találkozol az utcán az emberekkel, és megkérdezik, hogy’ vagy, akkor érezned kell, mennyire szeretnek. Boldog leszel, mert a családod vár rád. A két okos, szép lány, akiket tisztességes emberré neveltetek, a hat unoka, akiknek Zsémi /mert így hívják a nagymamát/ ágyba hozza bundáskenyeret, és amit idődből az unokák meghagynak, az mind Lacié, akivel együtt kezdhetitek az új életformát. Lehet, hogy érdemes lesz mindig tartani otthon egy üveg traubiszódát.
Kedves Ica!
A mostani ünnepségre szóló meghívó belső oldalán Albert Schweizer nagyon szép gondolata olvasható, ami így hangzik: „A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll”. A mai alkalomra átírva ez úgy hangzik, hogy „a legszebb emlékműved a hernádi emberek szívében áll”. Azokéban akiknek a nevében kívánok Neked nagyon hosszú, nagyon boldog életet.
dr. Fodor István
